tiszaszentmarton-reformatus.hu


Templomunk története



Az igen korai, XI. századi település nevét a Szent Márton tiszteletére emelt kápolnájáról kapta. Nevét az oklevelek 1212-ben említik először, Artolph-földe néven, de Szentmárton néven is nevezték. Első ismert birtokosa az Aba nemzetségből származó Artolph volt. 1322-ben a Tomaj nemzetség tagjainak birtoka.1584-ben a település a Losonczi családé és Losonczi Annáé.1588-ban házasság révén kerül a Forgácz családhoz, Forgácz Zsigmond kapta meg Losonczi Anna kezével.A Losonczy család a XVI. században kastélyt emelt itt, ami hol a király, hol az erdélyi fejedelmek birtokában volt. A birtokot a XVII. században a Forgách család szerezte meg, s bár a XVIII. században több más család tulajdonában is volt, 1945-ig az övék maradt. Az épület mára teljesen elpusztult, nagyobb részét elmosta a Tisza; nyomai a Tó soron alig láthatóak.Helyét 1964-ben védetté nyilvánították.
 

A református templom története

A századi apátság alapítólevele, már 1067-ben említ egy Szent Márton tiszteletére emelt kápolnát, valószínűleg ez elődje volt a mi templomunknak. Az 1332.-35. évi pápai tizedjegyzékek, István nevű papját említik. A templom részletformái és szerkezete alapján a XV. század második felére tehető. A 2006. esztendőben történt szentély régészeti feltárása által valószínűsíthető, hogy a templom szentélyt és magát a templom hajót, jó három és fél méterrel megmagasították (1590 körül). A boltozati ívek nyomai a feltárás és helyreállítás után, jelenleg már jól láthatók a templom szentélyben. Katólikus forrás szerint, református elődeink 1748. után építették újjá a templomot.1831-ben a hajó déli falát kibontják, s toldalékként karzatot építenek, amely elé a szimmetria tengelyben tornyot emelnek. A torony két oldala mellett az új déli falon elhelyezkedik a gótikus halhólyagos, díszes, csúcsíves ablakokat. A gótikus templom keletelt szentélye a nyolcszög három oldalával záródik és négytagú támpillérek erősítik (gyámolítják). A hajó mind a négy sarkán olt eredetileg támpillér, de már a délnyugati saroké nincs meg. A szentély keleti, délkeleti és déli oldalán egy-egy eredetileg kétosztású, kőrácsos, csúcsíves ablak nyílik. A szentély ablakai a 2006-os restaurálás során. Visszakapták a középosztókat és a gótikus jelleghez illő üvegezést nyertek. Az ablakok belső káváin a restaurálás után, bekarcolások láthatók, nevek és évszámok. A hajó déli oldalának közepétől kissé nyugatra tolva a karzaton kívül épült 1830-31-ben a háromszintes ízléses tagolású, klasszicizáló torony, melynek órapárkánya és szép formájú, zömök sisakja van. A hajó 7,5 x 12,5 méteres,a szentély 5 x 6 méteres. Magas csúcsíves diadalív választja el egymástól. A szentély helyreállítása során az állmennyezet úgy került kialakításra, hogy az elpusztult gótikus boltozat találkozási kontúrjainak vonalai kiábrázolódnak rajta. A templom hajó középső részén stilizált napkorongot és feliratot láthatunk: "A mi társalkodásunk legyen az Atyával és az Ő Fijával a Jézus Krisztussal." A szentély északi oldalán kis vakmérműves, csúcsos szentségtartó fülke található, valamint a sekrestye ajtó vonalai is bemutatásra kerültek, a déli oldalon pedig az ülőfülke nyomai kerültek bemutatásra a restaurálás után. Ezen kívül három felszentelési rozetta (kereszt), számos falbevésés, a XV-XVI. Századi jelesebb nemesi családok (Zichy, Tarnóczy stb.) saját kezű bevésései és évszámok láthatók a szentélyben. A padok és az úrasztala 1880-ban készültek a kettős á ttört szószékkorona csúcsán, fiait tápláló pelikán áll. A szószékkorona eredetileg halványkék volt, ezen is találtak bevéséseket a kutatók. A templom szentélyben lévő sír is feltárásra került, egy előkelő nő maradványai t találták meg, a feltárás után vissza temették. A hajó nyugati karzatán áll az orgona, amit Váradi Miklós épített 1929-ben hat változattal (Kovács és Perka család adományából). A hajó déli falában a karzatnál az orgona mellett, karzatablakot tártak fel. Gótikus eredetű 400 ülőhelyes templomunk műemlék. Jelenleg két harangja van. A 420 kg-os harangját Egry Ferenc öntötte 1909-ben kárpátaljai Kisgejőcön, a 200 kg-osat pedig Szlezák László 1923-ban Budapesten.